József Attila lakótelep: nyomornegyedből a legszínesebb lakótelep (2. rész)

A 24 év alatt négy ütemben lezajlott, fokozatos építkezés miatt a telep házai is eltérő technológiákkal készültek, nem véletlenül mondják a József Attilára, hogy a legszínesebb lakótelep. Az első ütemben, az 50-es, 60-as években alkalmazott téglablokkos és kohósalakos módszert a 70-es, 80-as években a paneles és a nagypaneles építkezések váltották fel. A későbbi ütemekben, a nyolcemeletes házaknál már kohósalak helyett betont használtak. A toronyházak és a köztes infrastruktúra megtervezéséért később Ybl-díjat kaptak a mérnökök. A lakótelep házainak és az alkalmazott építési technológiák különbözősége miatt a József Attila-lakótelep egy korszakokat átölelő, igazi építészeti múzeum.

Központi fűtés helyett vaskályhák

Az átadott lakások között voltak komfortos és összkomfortos besorolásúak is. Az utóbbiaknál már volt központi fűtés, aminek a központi kazánja a mai nagyjátszótér pihenőpark részén volt. A többiek be kellett, hogy érjék a széntüzelésű cserépkályhákkal, néha vaskályhákkal. A második és a harmadik ütemben, a 70-es években számos négyemeletes ház épült, a negyedik ütemben pedig a többi budapesti lakótelepen is látható stílusban húzták fel a házakat betonpanelekből. A telep utolsó házainak átadása nagyjából egybeesett a 3-as metró ottani szakaszának a befejezésével.

A rendszerváltás után, az 1990-es években a József Attila-lakótelep lakásait - az akkori "tanácsi" bérlakásokhoz hasonlósan - a tényeges ár töredékéért megvásárolhatták a benne lakók, a bérházak így társasházakká alakultak át.

A József Attila-lakótelep első buszjárata a 39-es volt, amely 1960-tól 1973-ig az Aszódi utcától indulva a Toronyház utcán és a Pöttyös utcán át hajtott ki az Üllői útra, ahonnan a Nyugati téren és a Moszkva téren áthaladva egészen a kútvölgyi Dániel útig közlekedett. A másik járat a „J”, későbbi nevén a 81-es busz volt, mely 1976 szilveszteréig a Lobogó utca és a Madách tér között járt.

A legendás Pest-Buda mozi

Az első lakások átadásával egyidőben gőzerővel megindult a városrész infrastruktúrájának a gatyába rázása is. 1961 szeptemberében átadták a lakótelep első iskoláját az Ifjúmunkás utca 13-ban, majd 1964-ben a Napfény utca 10-ben megnyitott az ország akkori legnagyobb ABC-je. 1966 májusában tárta ki kapuit a kulturálódni vágyók számára a Dési Huber István művelődési ház a Toronyház utcában.

A telep saját mozija, az 500 nézőt befogadó Pest-Buda 1973. augusztus 20-án kezdte meg pályafutását a Locomotiv GT koncertjével. Az első levetített film Várkonyi Zoltán Ártatlan gyilkosok című alkotása volt.  A mozi Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100 éves évfordulójára készült el, innen kapta a nevét. Korábban egy üres telek állt a helyén, ahol cirkuszosok és vidámparkosok tartottak szabadtéri rendezvényeket. A Pest-Buda akkoriban csúcstechnikának számító vetítőgépekkel volt felszerelve, itt volt először légkondicionált nézőtér és a székeken világító sorszám ékeskedett, hogy a jegyszedő néniknek a későn jövők kedvéért ne kelljen a zseblámpás okvetetlenkedéssel megzavarni a filmélményt.

A rendszerváltás előtt nem csak a házak épültek ugyanazon tervek alapján, de a közösségi épületek is. A Pest-Buda mozi például egy az egyben a tatabányai Turul tervei alapján készült el - akárcsak a Budafok mozi. Érdekesség, hogy a Dési Huber Művelődési Háznak is van Budán egy "ikertestvére", a Lágymányosi Közösségi Ház. A 80-as években a videómagnók elterjedésével - ahogy a többi filmszínházé - a Pest-Buda nézőszámai is rohamosan csökkenni kezdtek, így a mozi 1990 áprilisában végleg lehúzta a rolót. Az épületben ma a Görögség Háza nevű kulturális központ van.

Egy új korszak szimbóluma

A József Attila-lakótelep szimbolikus szerepet játszik egy kultikus magyar filmben is. A telep építésekor, 1963-ban Keleti Márton itt forgatta a Hattyúdal című alkotását, amelynek a főszereplői Páger Antal, Sztankay István és Bodrogi Gyula voltak. A történet középpontjában az áll, ahogy egy modern lakótelep térhódítása felszámolja a környékén található düledező viskókat, és vele együtt a benne élők letűnőben lévő világát is.